A cikta az egyik legritkább juhfajta a világon, becsült egyedszáma csupán 600-800 anya! Egyike védett háziállatainknak Magyarországi története a török hódoltság megszűnése után kezdődött, a 18. században, amikor az elnéptelenedett területekre német ajkú lakosságot telepítettek, s a betelepülők hozták magukkal háziállataikat, köztük a ciktát is. Elterjedésének fő területe Dél-Dunántúl volt, innen ered másik neve, a tolna-baranyai sváb juh. Állományának létszáma a mezőgazdasági állattenyésztés megváltozásával és a merinófajták térhódításával drámaian lecsökkent. Ma néhány bemutató példánytól eltekintve csak egyetlen nyáj van ebből a fajtából egy vértestolnai tenyészetben, ahol több tenyészvonalban tartják fenn.

Az Állattenyésztési Felügyelőség nagydorogi telepére összeszedte a környékből a még föllelhető cikta küllemű egyedeket az egykori sváb tenyésztőktől, így kezdődött a fajta megmentése. Első feladat a merinós beütések kiküszöbölése volt, s létrejött egy aránylag nagy és homogén állomány. Ma a fajta tenyésztését az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet irányítja, s a Juhtenyésztő Szövetség törzskönyvezi. Eredeti hazájában, Németországban a cikta teljesen kipusztult, s ez külön fontosságot ad a magyarországi állománynak. A ciktának ma már gazdasági haszna nincs, tartásának elsődleges célja a génmegőrzés.

Egykor minden sváb portán megtalálható volt. A ciktát eredetileg kétszer nyírták, a kifejlett anyák gyapjútömege évi egyszeri nyírásnál 1,5-2 kg, a kosoké 2,5-3,5 kg. Háziipari termékek készültek gyapjából, például vastag zokni (a fuszekli), ujjasok, kesztyűk, valamint a sváb kézművesek jellegzetes papucsa, a pacsker. Magyar Posta Rt. által 2005-ben kibocsátott Élő örökségünk bélyegsorozat és blokk borítékján a cikta képe látható.

A cikta a rackához hasonlóan a kisebb juhfajták közé sorolható. Az anyák mindig szarvatlanok, de a kosok egy része is. A szarvalt egyedek a merinó fajtáéhoz hasonló, de könnyebb, csigás szarvat viselnek. Évente egyszer ellik. A fülek tölcsérszerűen sodrottak, keskeny, hegyes, vízszintesen álló kagylót viselnek. A fej és a lábak fehér színű rövid szőrrel borítottak, a körmök és a szarvak viaszsárgák, a bőr pigmentmentes. A fej aránylag kicsi, a homlok lapos és keskeny, az orrhát az anyáknál egyenes, a kosoknál domború. A csontozat túl finom, a lábszárak feltűnően vékonyak. A farok (kurtítás nélkül) a csánkig ér. Marmagasságuk 58-60 cm átlagosan. Az anyák testsúlya 25-45 kg, a kosoké 45-55 kg között változik.

A testet tincsekbe alácsüngő hosszú fürtű, durva, fehér színű gyapjú fedi (kevertgyapjas juhfajta). A fejet kivéve (kivéve a hátulsó határ egy ujjnyi szélességét), a fület és a lábakat könyöktől és térdtől lefelé nem fedi gyapjú, a „benőttség” gyenge. A tincsek hossza 20-24 cm. A cikta juh gyapjának minősége B/C és C/D finomságú. Az átlagos finomság 27-35 mikron, de előfordul 16-20 mikron finomságú, és 60-70 mikron durvaságú is. Bélanyagtartalmú szálak a tincses szerkezetű bundában is csak ritkán fordulnak elő. A kifejlett anyák gyapjúsúlya évi egyszeri nyírásnál 1,5-2 kg, a kosoké 2,5-3,5 kg. A tisztaság (rendement) magas, 65-70%.