ERDÉLYI KOPASZ NYAKÚ TYÚKFAJTÁK
Az erdélyi kopasz nyakú tyúkra jellemző, hogy nyaka és részben a melle, valamint hasi része is tollatlan. A fejtetőn szintén kevés toll található. Sokféle színváltozatban fordult elő, korábban legelterjedtebb a fehér volt. Testalkata hasonlít a magyar tyúkéra, de annál nagyobb törzsű, hosszabb és tojásdad alakú, melle kerek, mint a vadmadaraké. Szárnya hosszabb és hegyesebb.
Az erdélyi kopasz nyakú tyúkfajtákat a 20. század első felében még elsőrendű gazdasági tyúkként tartották nyilván. Rendkívül edzettek, erősek és ellenállóak. Gyorsan fejlődnek és gyorsan tollasodnak. Számukra megfelelő környezetben kitűnő tojástermelők, tojásaik súlya a 70g-ot is meghaladhatja. A tojások általában barna- vagy krémszínűek, de előfordulnak fehérhéjúak is. Kotlási hajlama gyenge. Egyes vidékeken kiváló téli tojóként tartották számon. Gödöllőn az 1950-es évek elejétől sárga, kendermagos és fehér színben nemesítették. Mai génbanki állományainkban fehér, fekete és kendermagos színben – a magyar tyúkokhoz hasonlóan – önálló fajtaként őrizzük és szaporítjuk.
Fehér erdélyi kopasz nyakú tyúk
- Csőr: Csontfehér.
- Szem: Narancsvörös.
- Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros. Az áll-lebeny kör alakú.
- Láb és lábujj: A lábszár fiatal tyúkoknál hússzínű, idősebbeknél csontfehér (újabban a sárga láb megengedett). A körmök színe csontfehér.
- Tollazat: Tiszta fehér, ragyogó, ezüstös zománcú.
Fekete erdélyi kopasz nyakú tyúk
- Csőr: Sötét palaszínű.
- Szem: Narancsvörös.
- Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros. Az áll-lebeny kör alakú.
- Láb és körmök: Sötét palaszínű.
- Tollazat: Fekete, acélkékes vagy zöldes zománcozottsággal.
Kendermagos erdélyi kopasz nyakú tyúk
- Csőr: Csontfehér.
- Szem: Narancsvörös.
- Taraj, arc, áll- és füllebeny: Vérpiros.
- Láb: Hússzínű, csontfehér (sárga láb megengedett). A körmök fehérek.
- Tollazat: Alapszíne kékesszürke, sötét, fekete színhatású, keskeny keresztsávokkal (lásd részletesebben a kendermagos magyar tyúk fajtaleírásánál).
Erdélyi kopasz nyakú tyúkfajták általános fajtaleírása:
Testsúly: kakas: 2,50–3,00 kg – tojó: 2,00–2,30 kg
A kakas jellemzői
Feje középnagy, gömbölyded. A tetejét fedő tollazat szorosan a koponyához tapad és hátul hegyben fut össze. Csőre középhosszú, vastag, mérsékelten ívelt. Szeme nagy, tüzes. Egyszerű taraja középnagyságú, lehetőleg aprón csipkézett. Arca tollatlan, füllebenye kicsiny, kerekded, áll-lebenye középhosszú, tojásdad és lelógó. Nyaka tollatlan, hosszú és izmos, de sohasem vaskos, ívelése kissé hátrafelé hajló, magasan hordott. A nyak tövében a törzs tollazata a kondorkeselyűéhez hasonló tollbodorban végződik. (A kopasznyakúságot egyetlen autoszomális gén határozza meg. A tulajdonság a fedett nyakúsággal szemben domináns. Homozigóta kopasznyakúak esetében a nyak teljesen csupasz – ún. csóré nyak –, míg a heterozigóta egyedek esetében elöl, a nyak alsó részén – már naposcsibéken is jól megfigyelhető – tollpamacs van, melynek azonban soha, semmi körülmények között sem szabad a nyak hátsó részére terjednie, vagy a nyakat körülfognia.) A bírálat szempontjából csak a tollpamacs nélküli, tehát homozigóta egyedek értékelhetők.
Törzse izmos, középnagyságú, tojásdad alakú. A kiálló vérvörös begytől végig a hason, egészen a végbélig a törzs csupasz, tollatlan. Melle széles és igen húsos. Az egyenes, hosszú mellcsont fölött a bőr csupasz és azt csak a kétoldalt ráboruló tollazat takarja. Háta széles. A nyereg csak kissé emelkedő. Szárnya elég hosszú, erős, majdnem vízszintes tartású. Farka hátrafelé hajló, nem meredek tartású, a tollazat dús, a sarlótollak hosszúak. Combja izmos, hosszú. A közepesnél valamivel hosszabb láb tollatlan és finom, de erős csontozatú. Az egyenes, szétálló lábujjak száma négy. Testtartása bátor, élénk. Tollazata szorosan fedő.
A tojó jellemzői
A nemi különbséget és a kisebb testarányokat leszámítva, a kakaséval egyezik.
