A szőrzet finom szálú, télen gyaluforgácsszerűen göndör, nyáron ritkább, rövid és sima, színe a vidék talajának minőségétől függően a szürkétől a sárgáspírosig minden árnyalatban megtalálható. A pilla, a szemöldök és a tapintószőrök, valamint a farokbojt belseje fekete. A mangalica sertések bőre pigmentált szürkés-fekete, a természetes testnyílások és a túrókarima feketék, a csecsek és a körmök ugyancsak feketék. A fültő alsó szélén egy világos (3-5 cm átmérőjű) folt található fokozatos átmenettel a pigmentált bőrön, az úgynevezett „Wellmann folt” ami a mangalica fajtajellegéhez tartozik. Hibának számít a fülszőrök tűzdeltsége barna és fekete szálakkal, az apró csigába göndörödő ún. bárányszőr, a durva, sörteszerű szálkás szőr. Nem kívánatos fiatal korban a hasaljon, a haskorc táján kitüskésedő szőrseprű. Az idősebb korban bekövetkező sörtésedés már nem olyan nagy hiba, mint fiatalabb korban.

Jó tulajdonságai közé tartozik az edzettség, az igénytelenség, a nagyfokú zsírtermelő-képesség. A mangalica zsírtermelő-képessége minden fajtáét felülmúlja. Gyors hizlalással 10-12 hónapos korra 500-550 gramm átlagos napi súlygyarapodással a 130-150 vagy még ennél is nagyobb súlyra hizlalható. Ebben a súlyban levágva 55-60% fehérárut ad. Emellett azonban olyan hibái is vannak, amelyeknek kiküszöbölése igen fontos a fajta fennmaradása érdekében. Így például nem elég szapora. Általában 5-8 malacot fial.

A fej középhosszú az orrhát enyhén megtört, a fülek közép nagyok előre hajlóak. A szemek barnák a szemöldök és a szempillák feketék. A faroktő jellegzetesen vastag, a farokbojt mindig fekete. A minimális csecsszám5-5 szabályos jól fejlett csecs mindkét oldalon. A hátvonal enyhén ívelt, az ágyék rövid, vagy középhosszú. A csontozat finom, de nagyon szilárd.